Bogár-zsizsik

A bogarak (Coleoptera) nemcsak a rovarok, hanem az egész állatvilág fajokban leggazdagabb rendje. Két pár szárnyuk van. Az elülső szárnyak fő feladata, hogy a vékony és könnyen sérülő hátulsó szárnyakat, valamint a potrohot védik. A külső hatásoktól ez a kemény szárnyfedő jelent védelmet, ezért sok faj károsodás nélkül képes nagy szárazságot elviselni.

Szájszerveik rágó típusúak, fő alkotó elemeik az erős és gyakran igen hegyes rágók, valamint a kisebb, tapogatókat viselő állkapcsok. Erős rágó szájszerveikkel a tápanyagokat szétmorzsolják.
Teljes átalakulással fejlődnek. A petékből kikelt lárvák teljes nagyságukat többszöri vedlés után érik el. A lárvák rendszerint vékony bőrűek, puhák, ezért a madaraknak, hüllőknek és más rovarevő állatoknak kitűnő táplálékai. Ez az oka annak, hogy a legtöbb faj lárvája rejtett életmódot folytat. A lárvák különböző alakúak lehetnek, a bábok mindig „szabad” bábok. Fejlődésük lassú, 1-6 hónap között mozog, ezért nagymérvű elszaporodásuk főleg ott lehetséges, ahol hosszú ideig, több mint 3 hónapig egy helyben tárolt élelmiszer, vagy termény van.
Táplálkozási módjuk igen változatos, nagyobb részük növényi anyagokon él. Nem kis számban akadnak köztük azonban mindenevők is, amelyek állati és növényi eredetű tápanyagokat egyaránt elfogyasztanak, de saját holt társaikkal is táplálkoznak.

Lisztbogarak

Leggyakrabban a kis lisztbogár (Tribolium confusum) és a nagy lisztbogár (Tenebrio molitor), esetleg az apró lisztbogár (Tribolium madens) fordul elő. 3-17 mm nagyságúak, sötétbarna, vagy fekete színűek, megnyúlt alakúak.

A nőstények életükben több száz petét raknak le a táplálékra, vagy annak csomagolóanyagára. Mivel naponta csak 10-15 petét helyeznek el, így peterakásuk sokáig elhúzódik. A petéből kikelő lárva a „lisztkukac”. Tömegesen csak párás környezetben (70-75% relatív páratartalom esetén) és melegben (23-25 °C hőmérsékleten) szaporodnak el, elsősorban ott, ahol kissé nyirkos és dohos anyagokat tárolnak. Gabonafélékben, növényi őrleményekben, hüvelyes és olajos magvakban fordulnak leggyakrabban elő. A lárva és az imágó egyaránt károsít.
Elsősorban passzív úton, a fertőzött anyagokkal terjednek, de a zárt térbe berepülhetnek.

Gabonazsizsik 

3-3,5 mm hosszú, vöröses-barna, vagy fekete színű, majdnem hengeres testű ormányos bogár.
A nőstény a gabona (búza, rozs, árpa, rizs, kukorica, köles) magján lyukat vág, abba helyezi petéjét, majd a nyílást gyorsan keményedő váladékával lezárja. A petéből kikelő lárva a mag lisztes részét fogyasztva fejlődik, majd bebábozódik. Az imágó a maghéjon keresztül lyukat vágva távozik.
A terménytárolók padló- és falrepedéseiben, illetve a garmadák aljában telel át. Tavasszal akkor jön elő, amikor az átlaghőmérséklet több napon át eléri a 10-12 °C-ot. A párás, meleg környezet, a nagyobb, 15-16 % nedvességtartalmú gabona tömeges elszaporodását elősegíti. 10% nedvességtartalmú terményben elpusztul. Oxigénigénye minimális, ezért a garmadák belsejében is megél. Az imágó és a lárva egyaránt károsít, de a fő kártételt a lárva okozza. A fertőzött készlet felmelegszik, megcsomósodik, megdohosodik, keserű ízűvé válik. Kizárólag passzív úton terjed.

Babzsizsik 

2-5 mm hosszú, sötét színű, zömök testű rovar.
A nőstény egyenként rakja petéit a babszemekre, vagy azok közvetlen közelébe, pl. a zsákra. A kikelő lárva a babszembe rágja magát. A lárvafejlődés alatt a babszem ürege kiszélesedik, majd az imágó a röplyukon keresztül hagyja el a szemet. Párás meleget optimálisan 80-90% relatív páratartalmat igénylő faj.
Az imágó és a lárva egyaránt károsít, de a fő kártételt a lárva okozza. Egy-egy károsított babszemben akár 10 lárva is előfordulhat. Főleg a vékonyhéjú fajtákban található meg, de egyéb hüvelyes magvakban (pl. borsóban. lencsében, szójában) is előfordulhat.
Kizárólag passzív úton terjed.

Borsózsizsik

4-6 mm nagyságú, zömök testű, tojásdad alakú. Fekete alapszínű testét rozsdabarna pikkelyszőrök fedik fehéres foltokkal.
A megtermékenyített nőstény 130-170 borostyánsárga petét rak le életében, amelyet zselatinszerű váladékkal a borsó hüvelyére ragaszt. A peterakás két hónapig is elhúzódhat. A petéből a lárva kb. egy hét múlva kel ki, és a borsó hüvelyén keresztül a magba hatol. A 4-6 mm hosszú, barna fejű ráncos lárva (kukac) a borsószem belsejében tartózkodik. Minden borsószemben csak egy lárva képes fejlődni. Az 5-6 hétig tartó lárvaállapot alatt a lárva a mag jelentős részét elfogyasztja. A kifejlett lárva a mag héját körben megvékonyítja, és ezen az ablakon át a „bábkamra” áttetszik. A bábállapot kb. 2 hétig tart. A kifejlett rovar a bábkamrát csak akkor hagyja el, ha kitinváza már megkeményedett, vagy a kedvezőtlen körülmények erre kényszerítik.
A raktározott borsóban, a borsószalmában, a fák kérge alatt, a száraz avarban, vagy a magtár repedéseiben, réseiben telel át. Telelőhelyét közvetlenül a borsó virágzása előtt hagyja el, és 16 C hőmérsékleten, valószínűleg a borsóvirág illatának hatására repülve keresi fel a borsótáblákat. Az imágók sziromlevéllel, porzóval, szár- és hüvelyrészekkel táplálkoznak.
Elsősorban a borsóban található, de a csillagfürtben, a szegletes lednekben és a csicseri borsóban is kifejlődik. A fertőzött zöldborsón a lárva behatolási helyét egy ideig tűszúrásszerű kis fekete lyuk, majd kis dudor jelzi. Az érett borsón a bábkamra sötét folt alakjában tűnik át, amelyet “ablakos” borsónak neveznek. Az elhagyott magon 2-3 mm nagyságú kerek kerek lyuk látható, ez a lyukas borsó.
A raktárakba passzív úton kerül be, a szabadban repül