Légy
A legtöbb helyen és a legnagyobb számban előforduló, 6–8 mm hosszú, sötétszürke rovar. A nőstény élete folyamán 600–800 petét rak le, a peterakási ingert a bomló szerves anyag szaga váltja ki belőle. Petéit általában sertés- vagy marhatrágyába helyezi el. A lárvák a meleg, erjedésben lévő anyagban gyűlnek össze és táplálkoznak. Fejlődésük ideje a hőmérséklet függvényében 8–14 nap. A megtermékenyített nőstények telelnek át és szaporodásuk tavasszal tőlük indul. Táplálkozása mindenevő, és mivel csak folyékony tápanyagot tud magához venni, a szilárd táplálékot a nyálával hígítja fel. Ürülékét különféle helyekre (pl. élelmiszerre, falra), naponta átlagosan húszszor üríti. A meleget és a napsütést kedveli, az ilyen helyek a fő tartozkódási helyei. Élettartama a hőmérséklet függvénye: nyáron átlag 2–4 hét, ősszel szobahőmérsékleten 3 hónapig is elél. Aktívan terjed, kb. másfél–két kilométert képes repülni.
A légy irtása
A légy is egy nagyon érdekes egészségügyi kártevő. Irtására tulajdonképpen csak az utóbbi években kerültek forgalomba engedélyezett készítmények, persze mégis sokan próbálkoztunk légyirtással előtte is. A legelképesztőbb mértékű fertőzöttséget látjuk még napjainkban is egy-egy konyhában, étteremben, élelmiszerüzemben. Tudomásul kell vennünk, hogy a légyirtást csak kártevőirtószerekkel nem lehet megoldani. Hogy is lehetne, ha nyári nagy melegben akár 24 óra alatt kifejlődik a lárvából a repülő rovar? A légyirtás ugyancsak elképzelhetetlen úgy is, hogy a falakat permetezzük olyan belső terekben, ahol ebédet főznek, kenyeret sütnek, vendégek étkeznek stb. Mindent el kell követnie tehát az üzemeltetőnek, hogy a legyek bejutását megakadályozza, de legalábbis mérsékelje. Legyek ellen tehát csak sokféle módszer együttes alkalmazásával lehet védekezni. Szükség van a rovarhálóra, a fénycsapdára, a különböző függönyökre, a hagyományos légypapírra, a légyirtó granulátumra, szerves trágya kezelésre, gyakori kukaelszállításra stb., és csak kiegészítheti ezeket a nyílászárók körül a kültéren elvégzett permetezés.
